Az Európai Bizottság az egyensúlytalansági eljárás keretében minden évben kiad egy jelentést, amiben értékeli a magyar gazdasági folyamatokat. A 2024-es "In Depth Review" egyik speciális témája a magyar adóterhelés változása és annak okai. A téma különösen érdekes abból a szempontból, hogy a költségvetési egyensúllyal évek óta problémák vannak. Ilyen körülmények között az adóteher csökkenése sem igazán jó hír, hiszen ha ez hiányt okoz, akkor az állam eladósodik, a növekvő kamatteher pedig hosszabb távon növeli a költségvetés bevételi igényét.
Csökkenő adóterhelés
Magyarországon 2022-ben a megtermelt GDP 35,1%-át vonta el adó formájában az állam. (A teljes jövedelemcentralizáció ennél jóval magasabb, 42-43% körüli, hiszen az állam nem csak adó formájában szed be pénzt, de az írás kifejezetten az adóterhelésre koncentrál.) Az adóterhelés a mutató alapján az elmúlt években csökkent, hiszen 2017-ben még 39,1%-on állt. Az Európai Bizottság anyaga két fő tényezőre osztja a GDP-arányos adóterhelés csökkenésének okait.
- A diszkrecionális faktor a nyilvánvalóbb összetevő, elsősorban a kormányzati adócsökkentési lépéseket jelenti, legfőképpen "a fogyasztást és munkaerőt terhelő adók implicit adókulcsainak változásait".
- A másik fontos hatás abból származik, hogy a GDP különböző adóterhelés alá eső komponenseinek miként változott meg a súlya.
Ezen faktorok alapján azonosíthatók a közelmúlt kis magyar adótörténelmének legkarakteresebb folyamatai. Az első csoportba tartozó lépések a látványosabbak (és ismertebbek):
- A 2010-es évek elején – az államháztartás konszolidációjának támogatása és a munkaerő-adóterhek csökkentése érdekében – Magyarország növelte a fogyasztási adók szerepét az adómixben, legjelentősebben azáltal, hogy 2012-ben 27%-ra emelte az általános forgalmi adót, javította az áfa-beszedés hatékonyságát és bevezetett bizonyos ágazatspecifikus adókat (például a pénzügyi tranzakciókra és a telekommunikációs szolgáltatásokra vonatkozókat). Ezek a lépések 4 százalékponttal növelték a fogyasztásra vonatkozó implicit adókulcsot 2011 és 2022 között, ezáltal a GDP 2,2%-ával növekedtek az adóbevételek.
- 2017 óta Magyarország további munkaerő-adócsökkentéseket hajtott végre a foglalkoztatás ösztönzése érdekében. A munkaadói társadalombiztosítási járulékokat fokozatosan csökkentették a bruttó bér 27%-áról 13%-ra. Ez 5 százalékponttal csökkentette a munkaerőre vonatkozó implicit adókulcsot, és 2022-re a GDP 1,6%-ával csökkentette az adóbevételeket.
- Ezen felül a társasági adókulcs 2017-es 9%-ra csökkentése további 2,2 százalékponttal csökkentette a GDP-arányos adóterhelést, mielőtt 2022-ben újra nőtt volna a bevezetett ideiglenes extraprofitadók miatt, amelyeket az energia, pénzügyi és kiskereskedelmi ágazatok vállalataira vetettek ki.
A fentieken túl azonban a GDP összetételének változása is hozzájárult az adóterhelés csökkenéséhez. 2012 és 2023 között a fogyasztási típusú adó alapjának részaránya a GDP-ben 4 százalékponttal, míg a munkát terhelő adók alapjának részaránya a GDP-ben 5,3 százalékponttal csökkent. Ezeket a trendeket Magyarország gazdasági szerkezetének változásaival lehet magyarázni:
- Az export- és beruházásvezérelt gazdasági növekedés csökkentette a fogyasztás súlyát a GDP-ben. A GDP kevésbé adóztatott összetevői - például a vállalati beruházások és az export - amelyek erőteljesen növekedtek 2009 óta.
- A bérarány csökkenése a magyar gazdaságban gátolta a munkaerőadó-bevételek növekedését. 2009 és 2021 között a bérnövekedés elmaradt a profitnövekedéstől, így a profitrészarány 4 százalékponttal növekedett a GDP-ben. Ezt a folyamatot részben a tőkefelhalmozás hajtotta, részben pedig a 2017 óta végrehajtott társadalombiztosítási járulékcsökkentés, amelyeket nem adtak át teljes egészében a dolgozóknak magasabb bér formájában. Az utóbbi időben a profitrészarány tovább növekedett a nyersanyag- és fogyasztóiár-emelkedési sokkok miatt is.
A fogyasztási és a munkát terhelő adók implicit adórátája és adóalapjainak változása
A láthatatlan hatás
Összességében tehát azt látjuk, hogy az elmúlt években a gazdaság egészének adóteher-csökkenését az alábbiak szerint lehet szétszálazni. A fogyasztást terhelő adók emelése növelte a terhelést, a munkát és tőkét terhelő adóké pedig csökkentette. E három közvetlen hatás egyenlege csak enyhén negatív, ám jelentős a GDP-ben beállt szerkezeti változások "láthatatlan" adócsökkentő hatása. Egyszerűen fogalmazva az erősen adóztatott fogyasztás súlya csökkent (ezt érdemes összevetni az uniós egy főre jutó fogyasztási rangsorban való visszaszorulásunkkal), ez pedig tulajdonképpen túlkompenzálta a fogyasztási adók emelkedésének közvetlen hatását.
A GDP-arányos adóterhelés változásának felbontása
Az adóbevételek tartós eróziója korlátozza a költségvetési politikát - állapítja meg az Európai Bizottság. A 2017 óta elfogadott adócsökkentések részben megfordították a 2010-es évek eleji költségvetési konszolidációs erőfeszítéseket, és a strukturális változások által felerősödött adóbevételkieséssel együtt tartósan növelték a deficitet. Annál is inkább, mivel kiadás oldali kiigazítás nem történt. Az ágazati különadók ugyan javítottak kicsit a helyzeten, de ennek ára a piactorzítási kockázatok növekedése volt. A bizottsági anyag következtetése ez alapján, hogy a költségvetési kiigazításnak vagy az adóbevételek oldaláról kell fenntartható módon megtörténnie, vagy a kiadási oldalt kell hozzáigazítani a bevételekhez.
Címlapkép forrása: Getty Images
